Most jön a dömping, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot... Pedig kötögettem szorgosan.
Ez egy giga projekt volt, októberben kezdtem el, áprilisra lett kész. Mindig voltak sürgősebb, azonnal befejezendő dolgok, de közben kicsit haladt. Amikor már látszott, hogy majdnem kész, akkor előrevettem a prioritási listán. Na, de mivel így elnyúlt a készítése, fogalmam sem volt, hogy állok a fonallal. 10 gombócot vettem az 1001Fonal kiárusításán, és mikor már majdnem kész volt a második csipkebetét az elejére, összefogva Vattacukorral, és nyúltam a következőért (és ujja még sehol), akkor derült ki, hogy hopp, elfogyott. Megzakkantott enyhén, hogy nem elég 10 gombóc fonal nekem egy kardihoz, nade ez igazán vastag fonal. Jött a bontás, és a világoskék Drops. Így pont jól ki is jött a vastagság, ugyanis a Drops jóval vékonyabb, mint a GGH. Voltak kétségeim a kétszínűséget tekintve, de abszolút elégedett vagyok az eredményekkel, és a visszajelzések is pozitívak! Gomblyukat elfelejtett kötni rá, khmm, azt még meg kell oldani, súlyos egy darab, lehullik a vállamról. Annyit módosítottam még rajta, mivel az anyag vastagsága miatt a lebontott rész nagyon elállt a nyakamnál, hogy azt a részt keskenyebbre kötöttem, és simán, nem csipkésen, úgy szaporítottam aztán, ahogy a nyakkivágásnál szokás, a mellkasomnál kezdődött a csipke és a teljes szélességű rész. Az alsó passzéhoz is hozzáfogtam Vattacukrot.
Egy kis segítség, ha valaki meg akarná kötni (másnál olvastam az ötletet): érdemes elkezdeni a fenti részt provisional cast on-nal, kétfelé lefelé haladni, és a megfelelő magasságban tovább együtt kötni az elejével. Így nem kell külön csipkebetétet varrogatni.
Minta/Muster:
New York Cardigan
Fonal/Garn: Sötétkék -
GGH Samson, 12-es szín - 9,82 gombolyag=835m, világoskék -
Drops Merino extra fine, 19-es szín - 1,4 gombóc=147m,
Barka Vattacukor, Forrás szín - 1,24 gombóc=155m
Tű/Nadel: 3,5 Addi Bambusz
Méret/Grösse: 38
Búcsú a 3. osztálytól Laurának, így az alsó tagozattól is. Jó lenne valami kézzel készült meglepi a tanítónéniknek, nem? Az egyik egy már kész, de sosem hordott kendőt kapott, a másiknak kerestem valami nem túl meleg, nagyon likacsos horgolt akármit kerestem. Nem egyszerű ilyen mintát találni, ami inkább sál, mint stóla! Amit találtam, egy japán (?) oldalon volt. Művészet volt megtalálni a rajzos "leírást" :) De meglett. Élvezet volt horgolni, leszámítva az uccsó kört azokkal a cuki kis bögyörőkkel, azt nagyon untam!
Beköszöntött a nyár április közepén (aztán meg visszatért a tavasz hetekre...), és megláttam Jankán egy kis egyszerű bolerót, ujjatlan trikón. Hú, ez mekkora ötlet, nekem is kell! Sosem lehet tudni, milyen idő van, ideális viselet az átmenetre. Keressünk mintát. Sajnos a legtöbb egy egyszerű téglalap, két végén összevarrva ujjnak, nem igazán tetszett ez a megoldás (a német blogomban csináltam egy kis kedvcsináló válogatást, kukk itt). Végül ezt az egyszerű raglán megoldást választottam, mivel számolásban nem vagyok még annyira gyakorlott, kénytelen voltam megvenni a mintát, de aki tud raglánul, annak szükségtelen ;) Az ujjat meghosszítottam, és nem egyenesre vettem, hanem egyenletesen fogyasztottam. Ez szerencsésen kijött, a bősége azonban nem: kicsit lehullik a vállamról. Azt hittem, pikk-pakk kész lesz, de több mint 3 gombóc fonal belement, uncsi is volt a sok harisnyakötés, úgyhogy eltartott egy darabig, mire kész lett! Végre valami zöld :)
Dórinak horgoltam ezt a kis nyuszikát, maradék Kabalából, egy olyan minta alapján, amit két darabból kéne összevarrni, helyette én körben horgoltam.
Atyaég, ezt már mikor befejeztem! No, nem erősségem az utóbbi időben a blogolás... Az úgy volt, hogy valamit nagyon szerettem volna Vattacukorból kötni. De olyan kis vékonyka. És a mohair miatt semmi csipkés izé nem jöhet szóba. És valahogy beleakadtam ebbe az egyszerű mintába, és két szállal már bele mertem vágni. Közben a csoportunkban néhányan készítettek más szélű kendőt. Az első választásom a Konyakmeggy szín volt, de lebeszéltek a csajok, kicsit bánom, lehet mégis be kellett volna a merészebb árnyalatot! Még egy érdekesség: feltettem a képet a Ravelryre, és egy kötőstárs, akivel egyébként pont úgy kerültem kapcsolatba, hogy ő is megkötötte ezt a kendőt, kiszúrt egy épületet a háttérben, és kiderült, hogy ő is itt. Na, azóta is tervezzük a találkát, de ami késik, nem múlik!
