Copyright © Kreativ Muzsi
Design by Dzignine
2013. szeptember 28., szombat

Vak vezet világtalant - vagyis mit tanultam eddig a fonásról?

A fonal a szöszből úgy lesz, hogy megsodorjuk, saját magára.
Kötéshez jobbra, horgoláshoz balra kell forognia, cérnázásnál pedig az ellenkező irányba.
Ja, hogy a cérnázás az mi? Amikor a fonott egyágú fonalból többágú lesz valahogyan. Például kettőt tekerünk össze, akkor kétágú. Vagy saját magával varázsoljuk egybe Navajo technikával (mintha láncszemeket horgolnánk, úgy csinálunk a fonallal, és hagyjuk, hogy magára tekeredjen), így 3 ágú lesz.
Érdemes először kéziorsón kezdeni a gyakorlást, mert ott szét lehet választani a csinálnivalókat. Egyrészt meg kell forgatni az orsót, ki kell húzni a szálat, és bele kell engedni a tekeredést. Ha leülünk, pörgetünk, és a két térdünk közé vesszük az orsót, akkor erre tovább nem kell figyelni, ki tudjuk húzni a szálat és bele tudjuk engedni a tekergést a kihúzott részbe. Vigyázat, ha túlengedjük, és a kihúzatlanba megy, hát nem fogjuk tudni kihúzni :) Nálam ez volt a nagy vízválasztó, állandóan beletekeredett...
Ha már meg nagyjából a kihúzogatás a kéziorsón, akkor érdemes leülni a rokkához.
HOgyan is működik a rokka? Valahogy meg kell forgatni a kereket, ami a fenti izét mozgatja. Ezt a pedállal, vagy pedálokkal tehetjük meg. Hogy valaki egy vagy két pedálost szeretne, ízlés dolga. Én a szimmetria híve vagyok, így kétpedálost választottam. Azért is jó ez nekem, mert nem kell elindítani a kerék forgását, ami kezdőknek némi bonyodalmakat okozhat. (Elindít, tapos, és már húzgál is, jajj....) Szóval forog a kerék, van rajta egy égszíj. Forgatja a szárnyat. A szárny csinálja a tekerést. Az orsón levő kisebb izé, amit le lehet venni, az az orsó. Arra tekeredik a fonal. Nade hogy? Haha, ez itt a trükkös rész, én is nehezen értettem meg, de szerencsére van még egy okos ember a házban, meg olvasgattam is egy kicsit. Azt már korábban is tudtam, hogy az orsót valahogy fékezni kell, hogy ne csak betekerje a fonalat, hanem be is húzza, és magára az orsóra csévélje. De ez mistyc volt, hogy hogyan? Mert ha taposok, taposok, és tartom a fonalat, akkor nem megy be! Jó, egy idő után kissé malacfarkas lesz... Na, onnan kanyarodtam el, hogy fékezni kell az orsót. Kétféle módszer van: a skótfeszítős (az enyém ilyen), vagy a két égszíjas. A skótfeszítőnél van egy kis madzag, amit ráfeszítünk az orsó megfelelő tárcsájára, beállítjuk a feszességet, és az fékez. A két égszíjasnál a szárnyat forgató égszíj kétszer tekeredik a nagy kerékre, és a másik végét az orsóra tesszük, és az fékez. Vagyis igazából nem fékez, hanem más az áttét aránya. Van a nagy kerék, hozzá képest valamekkora a szárnyon levő tárcsa, és ahhoz képest más méretű az orsón levő tárcsa. Az orsó és a szárny különbségéből adódóan ők más sebességgel fognak forogni. Tudom, tudom, kezdek sok lenni.... (De ha én ilyen - izébocsi - gyagyás leírást olvastam volna anno, nagyon boldog lettem volna, a szakszerűekből egy mukkot sem értettem...)
Ha már az arányoknál tartunk, egy kis fizika... A kerék, amit a pedállal forgatunk, az ugye nagy. Minél kisebb a tárcsa átmérője a szárnyon, az ugyanolyan taposásnál annál gyorsabban fog forogni, vagyis egységnyi idő alatt annál több csavarodást fog bevinni a fonalba. Vili? Amikor az arányokról van szó a rokka leírásában, akkor erről van szó: hogyan aránylanak ezek a kerületek egymáshoz.
Vissza a fékezéshez. A vályú a szárny tárcsáján olyan (V alakú), hogy jól beleszoruljon az ékszíj, és ne tudjon megcsúszni, vagyis, ha forog a nagy kerék, forog a szárny is. Viszont a vályú az orsón U alakú, meg tud rajta csúszni az ékszíj vagy a skótfeszítő madzagja. Tehát ha tartom a fonalat, akkor csúszik a fékező szál, és az orsó együtt forog a szárnnyal, nem húzza fe a fonalat! Ha engedek a fonálon, akkor a szál forgatja az orsót, és mivel eltérő az aránya, eltérő sebességgel forog, mint a szárny, és feltekeredik rá a fonal.
Upsz, a szárnyon levő fontos izékről majdnem elfelejtkeztem. Vannak kis kampók, azokba ne felejtsük beakasztani a fonalat! És ugye az elején van a kezünkben egy kis szösz, de az orsón semmi, mégis hogy kezdjük el a munkát? Az orsóra kell egy kezdőfonalat tenni, fogjunk egy jó hosszú meglévú fonalat, készítsünk belőle hurkot, és hurkoljuk az orsóra. Van egy kis kampónk, amit nem is tudok, hogy hívnak, sőt a lyukat sem, amin a kampó segítségéven át kell húzni a fonalat. No, ebbe a fonalhurokba fogjuk berakni a szöszünk végét, és már mehet is a móka! Ahogy vastagszik a megfont rész, a szálat mindig át kell akaszgatni az egyik kampóról a másikra, hogy mindenhova jusson fonal. Ha nagyon expertek vagyunk, és nagyon sok fölös pénzünk van, vehetünk olyan szárnyat, ami magától osztogatja el a fonalat. Az orsó ára annyi, mint a rokkáé :D
Még egy szót a fékezésről. Azt még nem értem, miért jó az egyik meg a másik verzió, meg mire is jó. Nekem skótfeszítős van, azt értem már, hogy ha telik az orsó, az átmérő is nő, ahova tekeredik a fonal, és akkor nagyobb fékezés kell, vagyis érdemes néha utánahúzni kicsit, ha úgy érezzük, nem húz be eléggé.
Hát most egy lélegzetre ennyi jutott eszembe...
Unalmas, képmentes bejegyzésünket olvashatták...

1 megjegyzés:

Rendszeres olvasók